Az alábbi idézetet egy népszerű magyarországi jobboldali hírportálról vettem.
„Hugh-t lefektették, és tagjait rákötözték egy vízszintesen elhelyezett Szent András keresztre. A pribék egy köszörűkövön lassan fente a henteskéshez hasonló, hosszú pengét, amelynek élét a hüvelykujja körmén próbálta ki. A tömeg visszafojtott lélegzettel várakozott. Aztán az egyik hóhérsegéd egy fogóval megragadta az elítélt hímvesszőjét. A hisztéria hulláma csapott át a sokaságon: a dobogó lábak robaja megremegtette az emelvényeket. De a lárma ellenére is hallhatták Hugh sikoltását, egyetlen metsző sikolyt, és láthatták a fellövellő vérsugarat. Ugyanezt a műveletet ismételték meg a két herével, de az eszméletlen Hugh teste ekkor már érzéketlen volt. A gyászos maradványokat egy izzó parázzsal telt kemencébe vetették, amelyet az egyik hóhérsegéd legyezgetett. Az égett hús szörnyű bűze terjengett a téren. A kürtösök előtt álló herold kihirdette, hogy mindez azért történt, mert Despenser szodomita volt; a szodomitaságban támogatta a királyt, akinek ágyából elűzte a királynét.”
A szerető kivégzése után rövid idővel a király megölésére is sor került. Bármilyen életet is élt Edward, mégis Isten kegyelméből uralkodó, törvényes király lévén az angol uraknak meg kellett találniuk a módját, hogyan szabaduljanak meg tőle. Adam Orleton érsek és az ország főkancellárja a magyar történelemből is ismert formulával adja áldását a készülő merényletre: „Edwardot megölni nem kell félnetek jó lesz…” Tehát központozás híján kétfajta olvasat létezik: megölni nem kell félnetek, jó lesz; vagy éppen gyökeresen ellentétes jelentéssel: megölni nem kell, félnetek jó lesz… Értsen belőle mindenki, akit illet. Az uralkodó foglárainak végül az az ötletük támadt, hogy rabjuk ott bűnhődjön majd, ahol vétkezett, s így a gyilkosságról semmilyen külsérelmi nyom nem fog majd tanúskodni. Egy pompás vacsora elköltése után Edwárdot egy kényelmes szobába vezették őrzői, azonban nem akartak távozni, egyikük egy zsámolyon ülve bámulta a királyt, a másik a kandalló tüzét igazgatta, harmadik társuk egy ökörszarvat meg egy kis fűrészt szorongatott a kezében. Egyszerre, a megadott jelre az uralkodóra vetették magukat, a hasára fordították szerencsétlent, majd egy súlyos tölgyfa asztallapot helyeztek a hátára. Druon így örökíti meg az angol király életének utolsó pillanatait:
„Gournay felhajtotta a fogoly ruháját, és lehúzta nadrágját, amelynek kopott szövete elhasadt. Groteszk és szánalmas volt ez a közszemlére kitett ülep, de a gyilkosoknak most már nem volt kedvük nevetni. Az ütéstől elkábult király, aki az asztallap súlya alatt a puha derékaljba süppedve fulladozott, tovább rugdalózott, vonaglott. (…) A királynak sikerült kiszabadítania csupasz tarkóját az asztallap alól, és arcát oldalra fordította, hogy némi levegőhöz jusson. Maltravers két kézzel ránehezedett a fejére. Gournay megragadta a tűzkaparót.
– Ogle! – kiáltotta. – Most dugd bele azt a szarvat!
Edward király a kétségbeesés erejével rándult össze, amikor az izzó vas a kifúrt ökörszarvon keresztül a beleibe hatolt. Feltörő üvöltése megremegtette a falakat, a keepet (lakótorony), majd a temető kövei felett végigfutva felriasztotta a falusi házakban alvókat is.”
Eme egyszerű, de mégis földöntúli kínokat okozni képes eszköz a virágzó körte. Nevét a körteforma miatt kapta, viszont egy elég egyszerű eszköz volt ahhoz, hogy a hóhérok egyik kedvence legyen. Az körte 3-4 cikkelyből állt, melyek középen egy menetes csavarhoz voltak rögzítve. Ahogy tekerték a csavart, úgy nyílt egyre szélesebbre a körte.
El kell keserítsem a mozirajongókat: nem, nem a filmről lesz szó, de a benne látható eszközt kicsit kivesézem :)
Kell hozzá egy ember, meg egy 2.5-3 méter magas 15-20 cm átmérőjű egyik végén kb 35 cm hosszan kihegyezett fa. Az húzandó embert két ló vagy ökör segítségével rá kell huzni a karóra kb 25 cm mélyen. Ezután fell kell állítani függőlegesre a karót és többit a gravitácó elvégzi. Nincs szükség semmi súlyra. Általában addig életben maradtak amíg a karó el nem érte a gyomrot.
Utolsó kommentek