A tüdőtömlő egy elsősorban a középkorban használt kínzó-, illetve vallatóeszköz volt.
Az eszköz a kovácsműhelyekben használt fújtató egy speciális változata volt. A szerkezetből egy cső vezetett ki, melyet a célszemély szájába nyomtak. A felső légutakat elzárták, jelemzően agyaggal. A műveletet szakképzett hóhér végezte, aki az elítélt mellkasának körfogatától és testének méreteitől föggően határozta meg a tüdőbe juttatott levegőmennyiséget oly módon, hogy annak mennyisége erősen feszítő érzést keltsen, de a tüdő még ne hasadjon szét.
A túl nagy mennyiségű levegő a tüdő hörgőcskéit roncsolta, ezáltal erős fájdalmat okozott. Ha szakképzetlen hóhér végezte a tüdő tömlőzését, vagy rosszult határozta meg az alkalmazandó levegő mennyiségét, akkor a tüdő a nagy nyomás hatására széthasadt, és összeomlott az áldozat légzése. A légmell eme kialakulását a megkínzott hosszan elnyújtott haláltusája követte.
A tüdőtömlőt egyes esetekben a végbélbe vezették, ahol a belek feszítésével okozott fájdalmat.
A tüdőtömlő használata után maradandó sérülések érték a megkínzottat, mely sohasem gyógyult be, így minden levegővételnél fájdalmat okozott.
Kínzások IV: Tüdőtömlő
2009.01.16. 23:45
Címkék: kínzás
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nh3cl.blog.hu/api/trackback/id/tr93882769
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek