Amiket olvasok

Nem olvasok semmit...

Ja de: Gabrielle Wittkop: A nekrofil
 

Utolsó kommentek

Kínzások V.: Virágzó körte

NH3CL 2012.07.26. 10:15

Eme egyszerű, de mégis földöntúli kínokat okozni képes eszköz a virágzó körte. Nevét a körteforma miatt kapta, viszont egy elég egyszerű eszköz volt ahhoz, hogy a hóhérok egyik kedvence legyen. Az körte 3-4 cikkelyből állt, melyek középen egy menetes csavarhoz voltak rögzítve. Ahogy tekerték a csavart, úgy nyílt egyre szélesebbre a körte.


Alkalmazása

A körtét a kínzás alá vont személye szájába/végbelébe/vaginájába helyezték, ahol elkezdték a "tágítást". A körte végén lévő kis karmok felsértették a nyálkahártyákat, amelyek nagy valószínűséggel maradandó sérüléseket okoztak. Nem volt ritka az állkapocstörés, elvérzés, fertőzések.

Címkék: kínzás

Szólj hozzá!

A vasálarc

NH3CL 2010.02.17. 20:50

El kell keserítsem a mozirajongókat: nem, nem a filmről lesz szó, de a benne látható eszközt kicsit kivesézem :)

Első ránézésre néhány emberben az a gondolat merül fel, hogy "Ebben mi a  kínzás? Ez neked kínzás? pff...stb". A laikusok számára tényleg nem nagy elrettentő hatással bír ez az eszköz, de közelebbről nézve nem is oylan kellemes viselet, mint ahogy elsőre látszik.

Ezt az eszközt leggyakrabban csalókon és paráznavégykeltőkön alkalmazták. A lemezből készült eszközt az áldozat fejére formálták és összeszegecselték. Ez még a jobbik eset volt, amikor csak simán ráhajtogatták a fejére és úgy hagyták. Halmazati büntetésként gyakran előmelegítették az álarcot és az izzó vasdarabot helyezték a fejre. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy milyen fizikai és lelki fájdalom lehetett, amikor az ember a saját égett húsának a szagát érezte.

Nem tartott egész életen át a büntetés, "csupán" pár évig hagyták az illetőn, utána szabadon távozhatott. Persze addigra már felismerhetetlenné deformálódott az arca, a bőre elhalt.

Címkék: halál kínzás reallife

7 komment

A buzik sorsa a középkorban

NH3CL 2009.11.14. 16:18

Az alábbi idézetet egy népszerű magyarországi jobboldali hírportálról vettem.


„Hugh-t lefektették, és tagjait rákötözték egy vízszintesen elhelyezett Szent András keresztre. A pribék egy köszörűkövön lassan fente a henteskéshez hasonló, hosszú pengét, amelynek élét a hüvelykujja körmén próbálta ki. A tömeg visszafojtott lélegzettel várakozott. Aztán az egyik hóhérsegéd egy fogóval megragadta az elítélt hímvesszőjét. A hisztéria hulláma csapott át a sokaságon: a dobogó lábak robaja megremegtette az emelvényeket. De a lárma ellenére is hallhatták Hugh sikoltását, egyetlen metsző sikolyt, és láthatták a fellövellő vérsugarat. Ugyanezt a műveletet ismételték meg a két herével, de az eszméletlen Hugh teste ekkor már érzéketlen volt. A gyászos maradványokat egy izzó parázzsal telt kemencébe vetették, amelyet az egyik hóhérsegéd legyezgetett. Az égett hús szörnyű bűze terjengett a téren. A kürtösök előtt álló herold kihirdette, hogy mindez azért történt, mert Despenser szodomita volt; a szodomitaságban támogatta a királyt, akinek ágyából elűzte a királynét.”


A szerető kivégzése után rövid idővel a király megölésére is sor került. Bármilyen életet is élt Edward, mégis Isten kegyelméből uralkodó, törvényes király lévén az angol uraknak meg kellett találniuk a módját, hogyan szabaduljanak meg tőle. Adam Orleton érsek és az ország főkancellárja a magyar történelemből is ismert formulával adja áldását a készülő merényletre: „Edwardot megölni nem kell félnetek jó lesz…” Tehát központozás híján kétfajta olvasat létezik: megölni nem kell félnetek, jó lesz; vagy éppen gyökeresen ellentétes jelentéssel: megölni nem kell, félnetek jó lesz… Értsen belőle mindenki, akit illet. Az uralkodó foglárainak végül az az ötletük támadt, hogy rabjuk ott bűnhődjön majd, ahol vétkezett, s így a gyilkosságról semmilyen külsérelmi nyom nem fog majd tanúskodni. Egy pompás vacsora elköltése után Edwárdot egy kényelmes szobába vezették őrzői, azonban nem akartak távozni, egyikük egy zsámolyon ülve bámulta a királyt, a másik a kandalló tüzét igazgatta, harmadik társuk egy ökörszarvat meg egy kis fűrészt szorongatott a kezében. Egyszerre, a megadott jelre az uralkodóra vetették magukat, a hasára fordították szerencsétlent, majd egy súlyos tölgyfa asztallapot helyeztek a hátára. Druon így örökíti meg az angol király életének utolsó pillanatait:
 
„Gournay felhajtotta a fogoly ruháját, és lehúzta nadrágját, amelynek kopott szövete elhasadt. Groteszk és szánalmas volt ez a közszemlére kitett ülep, de a gyilkosoknak most már nem volt kedvük nevetni. Az ütéstől elkábult király, aki az asztallap súlya alatt a puha derékaljba süppedve fulladozott, tovább rugdalózott, vonaglott. (…) A királynak sikerült kiszabadítania csupasz tarkóját az asztallap alól, és arcát oldalra fordította, hogy némi levegőhöz jusson. Maltravers két kézzel ránehezedett a fejére. Gournay megragadta a tűzkaparót.
– Ogle! – kiáltotta. – Most dugd bele azt a szarvat!
Edward király a kétségbeesés erejével rándult össze, amikor az izzó vas a kifúrt ökörszarvon keresztül a beleibe hatolt. Feltörő üvöltése megremegtette a falakat, a keepet (lakótorony), majd a temető kövei felett végigfutva felriasztotta a falusi házakban alvókat is.”

Címkék: kivégzés kínzás

3 komment

Kivégzés V. - Halálra etetés, itatás

NH3CL 2009.11.08. 20:43

Az itatással történő kivégzés jól ismert az inkvizícióból, de más korokban is előszeretettel alkalmazták. Ennél a kínzási formánál nem mindig az volt a cél, hogy az áldozat belehaljon. Olykor elég volt egy kis hóhéri figyelmetlenség és az áldozat már soka többé nem szomjazott meg :D

Különböző módjai voltak a vízzel való kínzásnak. Volt amikor a víz hőfokát változtatták előszeretettel a jegestől a forrásban lévőig, de akadt rá példa, hogy akpróra zúzott üvegszilánkokat kevertek az isteninek koránt sem nevezhető nedűbe -ami mellesleg néha állati vizelet volt-, hogy azok felsértsék a delikvens belső szerveit és ezzel elviselhetetlen szenvedést és halált okozzanak.

Az étellel történő kivégzés is elég érdekes téma. Elterjedt volt az éheztetés és a túletetés kombinálása. A legyengült áldozat, aki már hosszú ideje nem evett, váratlanul irdatlan mennyiségű étel elfogyasztására kényszerítették. Ha az áldozat jómódú családból származott gyakran előfordult, hogy a kedvenc ételével etették túl. A procedúra vége az lett, hogy szétrepedt a gyomor és a súlyos belső vérzés következményeként szörnyű kínok közt pusztult el a szerencsétlen áldozat.

Bizonyos kultúrákban a túletetés "művészete" túlhaladt minden elképzelhető határon.

Ázsia középső területein fennmaradt 14 sz.-i krónikák elmesélnek pár morbid történetet a témával kapcsoaltban. Bizonyos törzseknél előfordult, hogy a fogjul ejtett szeme láttára feldarabolták asszonyát és gyermekeit. A nyomorultnak ezután a szeretteit kellett megennie. Voltak oylan kannibál törzsek, akik a fenti procedúra után a fogvatartottat ették meg...

Egy más kannibál törzsnél bevett szokás volt, hogy a fogjot megcsonkították, a levágott testrészt megfőzték és megetették az áldozattal, akit ezekután jóízűen elfogyasztottak.

 

Remélem tetszett ez az írásom is. 

Címkék: történet szenvedés kivégzés

Szólj hozzá!

Kivégzések IV: Karóbahúzás

NH3CL 2009.01.16. 23:47

Kell hozzá egy ember, meg egy 2.5-3 méter magas 15-20 cm átmérőjű egyik végén kb 35 cm hosszan kihegyezett fa. Az húzandó embert két ló vagy ökör segítségével rá kell huzni a karóra kb 25 cm mélyen. Ezután fell kell állítani függőlegesre a karót és többit a gravitácó elvégzi. Nincs szükség semmi súlyra. Általában addig életben maradtak amíg a karó el nem érte a gyomrot.
A karó végét a kenés végett bekenték némi emberi és/vagy állati ürülékkel.

Ezt a módszert a 18. sz közepéig alkalmazták Európában.

 

Címkék: kivégzés

2 komment

Kínzások IV: Tüdőtömlő

NH3CL 2009.01.16. 23:45

A tüdőtömlő egy elsősorban a középkorban használt kínzó-, illetve vallatóeszköz volt.

Az eszköz a kovácsműhelyekben használt fújtató egy speciális változata volt. A szerkezetből egy cső vezetett ki, melyet a célszemély szájába nyomtak. A felső légutakat elzárták, jelemzően agyaggal. A műveletet szakképzett hóhér végezte, aki az elítélt mellkasának körfogatától és testének méreteitől föggően határozta meg a tüdőbe juttatott levegőmennyiséget oly módon, hogy annak mennyisége erősen feszítő érzést keltsen, de a tüdő még ne hasadjon szét.

A túl nagy mennyiségű levegő a tüdő hörgőcskéit roncsolta, ezáltal erős fájdalmat okozott. Ha szakképzetlen hóhér végezte a tüdő tömlőzését, vagy rosszult határozta meg az alkalmazandó levegő mennyiségét, akkor a tüdő a nagy nyomás hatására széthasadt, és összeomlott az áldozat légzése. A légmell eme kialakulását a megkínzott hosszan elnyújtott haláltusája követte.

A tüdőtömlőt egyes esetekben a végbélbe vezették, ahol a belek feszítésével okozott fájdalmat.

A tüdőtömlő használata után maradandó sérülések érték a megkínzottat, mely sohasem gyógyult be, így minden levegővételnél fájdalmat okozott.

Címkék: kínzás

Szólj hozzá!

Kínzások III: Körömcsipesz

NH3CL 2008.12.17. 15:23

Korántsem higiéniai célokat szolgált ez a szerszám, melyet a hústépkedő izzó csipesz mintájára fejlesztettek ki. Jellegéből adódóan kecsesebb eszközt a vallatott személy körmeinekm kitépésére használták. A múveletet csakis a legkomótosabb nyugalomban volt szabad végezni, mármint a végrehajtók részéről. Az áldozat hiába akart ficánkolni úgyse tudott, emrt újjait stabil tartószerkezetben rögzítették. Miután kitépkedték a szarulemezeket, az eleven körömágyba izzó tűket szurkáltak....

Címkék: kínzás

Szólj hozzá!

Kivégzések III: Fejtörő

NH3CL 2008.12.17. 15:21

Természetesen szó sincs játékról...


Kínzó és kivégzőeszközként egyaránt szolgált és szolgál még ma is egyes diktatúrikus államokban. Az eszközt felépítését és használatát nem nehéz elképzelni. Az áldozat állát ráhelyezték az alsó támasztó-korlátra, a felül elhelyezkedő rögtönzött fejfedőt pedig egy csavar segítségével szép komótosan elkezdték lefelé szorítani. Ezután felesleges a kommentár. Az ocsmány találmány először a fogakat préseli az ínybe, majd összetöri az állkapocscsontokat. Kicsivel később a szemek ugranak ki az üregükből, végül pedig az agy spriccel ki a koponya törésein keresztül...

Címkék: kivégzés kínzás

Szólj hozzá!